Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utazás: Ausztrália

2008.02.07

 

Történelem, kultúra
 

Klikk a teljes Ausztrália galériához!

Ami eszünkbe jut

„A Börtönsziget! Ja, arra laknak a koalamackók, meg a kenguruk…” – hát, nagyjából ennyi jut eszünkbe Ausztráliáról. Sok esetben még fel-felvillan Mick „Krokodil” Dundee neve is, mint a new york-i lapkiadó elragadó lányának, dzsungellakó csábítója, mely filmnek aztán egyre gyatrább, de számos folytatása is készült. Ugyaninnen táplálkozhat az a nézet is, mely szerint a bennszülöttek mind festik magukat, kvarcórájuk van, és testüket kifacsarva vonaglanak a dobszóra. Amúgy meg, minden tele van krokodilokkal.

Azért ennél mindenesetre jóval több van abban az országban, és sokkal többsíkú, semmint ilyesfajta klisékkel elintézhető lenne. Mi is?

Csak elöljáróban leszögezném, a koala nem mackó. Neve helyi nyelven (amiből a törzsek száma alapján, még a fehér ember gyarmatosítását és ezzel együtt népirtását megelőzően több száz is volt) annyit tesz „szomjas”. Ugyanis a koalák nem isznak vizet, minden, az életükhöz szükséges tápanyagot az eukaliptuszfák, amúgy mérgező, leveléből nyernek. És amúgy pedig kihalásra vannak ítélve saját őshazájukban… „Krokodil Dundee-k” sem szaladgálnak ész nélkül Darwin, vagy Cairns (hogy csak az északi városokat említsem QLD-ből) utcáin késükkel hadonászva. Bár a helyi angol még egy folyamatosan angolul kommunikáló hazánkfiát is próbára tesz, nem lehetetlen a kapcsolatfelvétel az ott lakókkal, főleg nem turistavidéken, vagy a nagyvárosban.

A bennszülöttek már más kérdéseket vetnek fel. 1967-ben kaptak egyáltalán állampolgári és szavazó jogot azon a földön, melyen őseik már idestova 40 000 (értsd negyvenezer) éve éltek. Sokan, főleg Északon, turistalátványosságként élnek (táncok, ünnepek esti programként való előadása stb.), jópáran élnek az ajándéktárgy készítésből, mely szintén igen jól jövedelmező szakma. Nem egynek sikerült (nyugati értelemben vett) „valódi” karriert befutni, a hetvenes években már miniszterelnökük is volt.

Klikk a teljes Ausztrália galériához!Nagyon felkapottak, a világ számos múzeuma által kedveltek a bennszülött művészek munkái, ugyanis (ha pld. a Canberrai Nemzeti Múzeumban megnézzük) a több ezer éves ábrázolási technikával abszolút modern képek születnek, mondanivalójuk viszont nagyon is kézzelfogható, aktuális, bár igaz, hogy megértéséhez magunkba kell engedni a kifejezésvilágukat is. Érdekes adalék, hogy 2000-ben elhunyt egy nagy amerikai (USA) gyűjtő, egy bizonyos Mr. Mercz, aki kizárólag Ausztráliával foglalkozó, ausztrál művészek által készített műalkotásokat gyűjtött. Egyedülálló gyűjteménye állami összefogás miatt végül egy híján mind „hazajutott”, azaz az ausztrál múzeumokban található (ld. Mercz Collection). Igen különleges gyűjtemény, amit mindenképp látni kell!

Ausztrália egyik „szégyene” talán az, hogy a bennszülöttek helyzete, mindettől eltekintve, igen sanyarú (hasonlóképpen a „meghalni sok, élni túl kevés, hát igyuk el!” – segélyen tengődő észak-amerikai indiánokéhoz). A legeurópaibb ausztrál város, Adelaide utcáin is szembetalálkozhatunk a parkokban alvó, fürdő, élő, sokszor ittas bennszülöttek csoportjaival, akik munkalehetőség és képzettség, állami segítség híján az utcára szorulnak.

Történelem

Klikk a teljes Ausztrália galériához!Történetileg Ausztrália igen jó példája annak, hogy az ember sose tanul a hibáiból. A kontinens európai értelmű és szemszögből definiált története már jó régen, még az európai középkorban kezdődtek, mikor a tudorok biztosra vették, hogy van egy „Ismeretlen Déli Föld” (Terra Australis Incognita), mert ellensúlyoznia kell az északi féltekét. A XVI. századtól tudatos keresés indult „Lefelé”, mely keresés végül deklarált eredménnyel a következő évszázad elején, holland hajósok munkájának köszönhetően, a földrész (északi csücskének) felfedezésével ért véget. Még egy évszázad és kontinentális verseny alakult ki az új földért, melyet végül az angolok nyertek, így vetett horgonyt 1770. – ben Cook kapitány Endeavour nevű hajója a későbbi Sydney várostól nem messzi öbölben.

Természetesen, innen egyenes út vezetett a terület „hasznosításához”, mely az első időkben valóban börtönszigetként funkcionált, de csakis a legelsőkben. Ugyanis elég hamar brit, majd a XIX. – tól európai kivándorlás vette kezdetét. Ennek magyar vonatkozása is lett: Sydneyben 1830-as években egy erdélyi testvérpár jól menő ékszerüzletet vitt; sőt, egy másik magyar üzletember olyan sikeres volt, hogy még saját nevével hitelesített pénzt helyettesítő érméket is vert, melyet széles körben elfogadtak (ld.: Egedy Gergely: Ausztrália története; Aula Kiadó; 2000; Budapest).

Amikor aztán kitört az aranyláz, a XIX. Sz. közepén, kalandorok és telepesek tömege érkezett a hatalmas országba, mely ekkor még Anglia feltétlen uralma alatt állt. Újabb magyar vonatkozású adat, hogy az 1870-es években lezajlott mezőgazdasási világválság előtt/után az ausztrál gyapjú és gabona a magyar exportnak hatalmas konkurense volt a világpiacon, mert nagy mennyiségben, jó minőségű és olcsó volt.

1901-ben létrejött a mai napig fennálló Ausztrál Államszövetség. Mikor aztán a század első harmadában az „Anyaországi kapcsolatok” gyengülnek (westminsteri statútum) Ausztrália öles léptekkel indul el azon az úton, mely oda vezetett, mi ma is: kicsit európai, kicsit amerikai, kicsit ázsiai, de mindenképp összességében ausztrál.

Katonai szempontból története szintúgy érdekes (ld. Canberra, War Memorial – Hadtörténeti Múzeum). Anglia oldalán már az első időktől fogva hadban állt, például a búr háborúban. Az első világháborúban több lényeges fronton, csatában részt vettek az európai hadszíntéren. Az első, saját területüket veszélyeztető harcukat a második világháborúban, a minimum regionális abszolút hatalomra törő Japánnal szemben vívták. De (békefenntartóként) részt vettek Koreában, Vietnámban stb. (Mindezekről bővebben a fent említett intézményben!).

Amint arról már szó esett, „saját” bennszülött népességükkel nem tudtak mit kezdeni sokáig. Ami a bevándorlást illeti, már Ausztrália ajtajaira is az van kiírva: „Bocs, megtelt!”. Nem lévén túl sok édesvízforrásuk, kiszámolták, mekkora népességnövekedést bír el a víztartalék a kontinensen, és ebbe már nemigen fér bele sok bevándorló. Viszont ásványkincsekben szinte kimeríthetetlen, amit a magas környezettudatosság miatt nagyon modern körülmények között, a környezetet alig károsítva termelnek ki. (Az egyik legkurrensebb szakma ma is a bányamérnökség.). Kanada mellett az egyetlen olyan ország, mely épp annyira károsítja csak környezetét un. negatív externáliákkal, amennyit a saját ökoszisztémája még fel tud dolgozni (ld. un. ökológiai lábnyom)

Miért éppen Oz?

Klikk a teljes Ausztrália galériához!Ausztrália az utazó szemével egy „nemzeti park”, ahol talál emberi és természeti csodákat; ahol a rendszer éppúgy eltűri a demokráciát, mint a Királynőt (bár paradicsommal is megdobálják); ahol a levegőnek mentolos az illata és olyan tiszta, mint sehol egész Európában; ahol a kulturális sokszínűség miatt bármit megtalálhatunk, és (szinte) bárhol lelhetünk „hazaiakra”; ahol az életet nem veszik komolyan, és olyan „easy” minden. Semmiképpen sem érdemes pár napos útra menni, annyi legfeljebb egy városon való átrohanásra elegendő, ha már rászántunk időt, pénzt és fáradtságot (a repülőút több, mint fél nap), akkor már maradjunk egy kicsit, és harapjunk az amúgy vérpiros földből, vigyük haza, kitart évekig!

(Megjegyzés: Az ausztrálok saját országukat viccesen „Downunder”-nek (Odalent) vagy „Oz”-nak nevezik. Ez utóbbi saját maguk rövidített elnevezéséből jön: Australia – ottlakók: Australian. Ez hosszú, így elé csak az Aussie (kiejtve: „ozi”), viszont ha ők Ozik, akkor nem máshonnan valók, mint Oz-ból…)

 

 

 A Sydney-Operaház

Az 1955-ben kiírt pályázatra 223 javaslat érkezett, melyek közül a bizottság az ismert dán tervező, Jørn Utzon pályázatát javasolta megvalósításra. 1959-ben kezdődtek az operaház építési munkálatai. Az eredeti tervek szerint az épületnek 7 millió ausztrál dollárból, hét év alatt kellett volna elkészülnie, a valóságban azonban az ára és az építésre szánt idő is többszörösére rúgott: a 14 éven át épülő operaház 102 millió dollárba került.

 

A különleges formájú, kagylóra emlékeztető opera felépítése rendkívűli feladatnak bizonyult, az építkezés ezért emésztett fel óriási összegeket. Utzon és az akkori kormány között vita bontakozott ki, mert a tervező nem volt hajlandó költségtakarékos megoldásokat elfogadni.

Az elmérgesedett konfliktust, mely során egyik fél sem engedett, az építész távozása oldotta meg. A munkát fiatal ausztrál építészekből álló csoport vette át. 1973. október 20-án II. Erzsébet angol királynő avatta a nagy nehézségek árán elkészült operaházat. Megnyitásakor a művészek és kritikusok igazolták Utzon aggályait, hiszen a pompás külső nem állt összhangban a funkcionálisan gyenge minőségű belső terekkel. Az operaházban öt, egyenként is több száz férőhelyes színházterem, számos kisterem, öt próbastúdió, hatvan öltöző, négy étterem és a hat bár található.

 

 

 Hová menjünk? Mit nézzünk meg?
Köteteket lehetne megtölteni a látogatni-, látnivaló dolgok szimpla felsorolásával. Általában minden város elérhető a főbb turisztikai honlapokról, ahol aztán megtalálhatóak a lényeges, rangos, vagy csak éppen érdekes események, a nyitvatartás, az ünnepnapok stb. Ehelyt csak, minden teljességre való törekvés nélkül, némi ízelítőt adnék egy kontinensnyi ország temérdek csodájából, amiből elég egy-kettőt látni, az is megéri!

Adelaide
Ha már ABC sorrendben haladunk, kezdjük Dél-Ausztrália fővárosával! Nem hiába talán a legeurópaibb ausztrál város, legalábbis a Kelet-Európából érkező vándornak, hiszen német telepesek alapították, még a város alaprajzát is lehet „nemzetileg” magyarázni (nincs ugyanis benne összesen csak 1 kanyar!). Az egyik legfontosabb borvidék, opált bányásztak sokáig, ráadásul a városban még működik egy száznál több éves (utolsó) villamosjárat, mely a város, talán legszebb strandjára, Glenelg Beach-re visz. HÉV-szerű járatokkal, a központból, eljuthatunk szinte bárhová a környező területeken (rengeteg a nemzeti park, botanikus kert stb.), de helyi buszjáratokkal még akár a Yorke Peninsula-n található nemzeti parkba is, ahol a néhány utolsó, engedéllyel működő halászfamília kristálytiszta vízből halássza a homárokat…

A városban egyébként működik német, de még magyar klub is, az első még a központban táblákkal is jelölve van. A város külön érdekessége a kétévente, február-márciusban megrendezésre kerülő, egy hónapos művészeti-kulturális fesztivál, a Fringe Festival. Ennek során naponta akár tucatnyi különböző előadás, esemény látogatói lehetünk. Számtalan hírneves művész kap ide meghívást csaknem az összes alkotó, művészeti ágból (tánc, zene, színművészet, vagy akár a képzőművészetek). Nem feltétlen szükséges, de nem rossz döntés a páros évek „nyarán” (február) jönni ide, legalább a pezsgés érdekes lehet mindenki számára.

Klikk a teljes Ausztrália galériához!Brisbane
Az egyeteméről (is) méltán híres város Queensland, vagyis a „korallzátonyos, krokodilos” állam fővárosa. Nem feltétlenül a leglényegesebb terület turisztikai szempontból, bár a látnivalók itt is számosak, a hangulat „fiatalos”. Az állam azonban leginkább a legészakibb csücskéről, az ottani turisztikai központjairól, Cairns-ről és Townsville-ről ismert. Itt lehet Nagy Korallzátonyt nézni (mini tengeralattjáróval, léghajóval, nagy hajóval…), vagy éppen hajótúrán „felcsurogni” a folyón az esőerdőbe, vagy vadvízi evezésen részt venni. Ha meg csak a napon akarjuk süttetni a hasunkat, itt biztos ropogósra sülünk, főleg napkrém nélkül. Ide amúgy, a nagyon magas páratartalom miatt (közel az Egyenlítő) nem érdemes az „ottani” nyáron jönni, jobb az itteni nyáron, ott akkor is 30 fok körüli a hőmérséklet, de legalább kapunk levegőt (a mindenhol megtalálható) légkondicionálóktól távol is.

 

Klikk a teljes Ausztrália galériához!Canberra
Canberra, mint főváros (és az un ACT – Australian Capital Territory központja is) biztos figyelemre tarthat számot, eltekintve attól, hogy a látnivalók megnézegetése után kicsit nehéz bármilyen elfoglaltságot találni a városban. Lényeges és egyedi a nyolc év alatt elkészült Parlament épülete, és a War Meorial („Hadtörténeti Múzeum”) és a kettő közötti „sugárút, melynek két oldalán háborús emlékművek sorakoznak. A két épület között, félúton van a régi parlament épülete. A Telstra Tornyot megmászva gyönyörű kilátásban lehet részünk, a nagy mászást (liftezést) a kávézóban lehet kipihenni. Nem messze a várostól található a Tidbinbilla nemzeti parki, melynek „egyik végében” vannak azok a hatalmas műholdak, melyekkel az ember Holdra lépését közvetítették. Kihagyhatatlan a város állatkertje is, ahol van kenguru- és (szabadon járkáló) emusimogató is.

Darwin
Az Északi Terület (Northern Territory) fővárosa igazi „Egyenlítő közeli” időjárásával (monszunos, esős évszak novembertől áprilisig és száraz évszak május és október között) igazán furcsa lehet európai szemmel, de semmiképpen sem kihagyható a kontinensfelfedező-túrából! Ez a Terület egyébként magában foglalja majd az egész „központi” sivatagot, ahova nem tanácsos betévedni, legalábbis a filmekben. Itt található a leghíresebb nemzeti park is, a Kakadu Nemzeti Park, ahol számos csodára lelhetünk. Ha nincs módunk odalátogatni, legalább a National Geographic Channelt nézzük meg! (Van egyébként a kiadványnak ausztrál megfelelője, mely részletesen szokott Északi Területről való dolgokkal foglalkozni, hasonló minőségű fotókkal: ld. Australian Geographic). Ezen a Területen található egyébként a kétnevű ausztrál unikum is: az Ayers Szikla, vagy más néven Uluru. Megmászása lehetséges, csak éppen tartani kell magunkat a felvezető ösvényhez. Ez, a sivatagi homok szintjéből magasan, magányosan kimeredő, páratlan szikla egyébként szent helyként funkcionált egykoron, ma már „mocskos”, legalábbis a bennszülöttek szerint, akik a turisztikai látványosságként való hasznosítását ellenezték és ellenzik.

Hobart
Hobart, és az állam, Tazmánia, a világ egyik legvérengzőbb, majdnem kihalt állakájának, a tazmán (vagy tasmán) ördögnek a hazája. Új-Zélandhoz hasonló, természetes szépségekben bővelkedő terület, tele furcsábbnál furcsább, „túlvilágian” szép hegyekkel, erdőkkel és persze nemzeti parkokkal. Ez a terület egyébként szomorú mementó a fehér ember gyarmatosításáról is: az itteni őslakosokat mind egy szálig kiirtották, egyetlen leszármazottjuk sem maradt. Kultúrájuk, nyelvük, számos állattal együtt (un. tasmán tigris, vagy Thylacine) eltűnt a Föld színéről. Manapság természetesen élnek bennszülött származású emberek a szigeten, de ők már nem tazmániaiak.

Klikk a teljes Ausztrália galériához!Melbourne
Victoria állam fővárosa és az egyike a két, „örökösen” vetélkedő városnak Ausztráliában. Mérsékelt éghajlatával, remek elhelyezkedésével igen szép város, hasonlóan az előzőekhez, tömve látnivalókkal. Jellemző kép egyébként Melbourne-ről a rengeteg zöld között megbúvó sok-sok felhőkarcoló. Ha szánunk rá egy kis időt, felfedezhetjük, hogy van a városnak más, megkapó oldala is, és utána haza se akarunk jönni. A városban működik magyar rádió is, de itt és a környező kisebb városban például találhatunk számos magyar iskolát is.

Klikk a teljes Ausztrália galériához!Perth
Kicsit elhanyagolt desztináció, a nyugat-ausztrál város, pedig mind az ember alkotta környezet, mind pedig a természeti szépségek tekintetében élenjáró és megkapó hely. Nemcsak szigorú értelemben véve a város, hanem az állam is lenyűgöző élmények tárháza, és remek hely a fotózás szerelmeseinek, itt (majdnem) biztos a díjnyertes fotó készítése! ;) A város egyébként egy „nyugodt” és hangulatos nagyváros, környező vidéke pedig több is, mint kedves.

Sydney
Új-Dél Wales (New South Wales) állam fővárosa, és a másik nagy „főfőváros” aspiráns volt, még mielőtt ezt a címet Canberra kapta volna meg. Melbourne mellett végre Olimpiát is rendezhetett, ahol a szervezési zsenialitás sok szempontból megmutatkozott. Természetesen, csak Sydney-ről lehetne hatkötetes lexikont írni, de az Utzon-féle Operaház, vagy a Darling Harbour-ban található Oceanográfiai és a Tengerészeti Múzeumok kihagyhatatlanok, még akkor is, ha csak egy fél napunk van az amúgy lenyűgöző, nyüzsgő nagyvárosban. Nem messze a várostól északra és délre találjuk a méltán legfelkapottabb üdülőövezeteket (pld. Sydeny South Coast), olyan városkákkal, mint Ulladulla, ahol az éttermeket sorra ki kell próbálni, már csak a helyi halspecialitások miatt is!

Végül…
Bár a hírekben a kelet-timori békefenntartásról, esetleg a bali-i robbantás miatti biztonsági intézkedésekről, vagy akár a majd minden évben fellobbanó, pusztító bozót,- és erdőtüzekről hallunk Ausztráliával kapcsolatban híradásokat, nem túlzás azt állítani, hogy ha életre szóló élményt szeretnénk, nem szabad máshová menni. Bár a repülőút megerőltető, az utazásra is adott esetben spórolni kell egy darabig, de mindez bőven megéri, és így legalább, ha másunk nem is lesz, csak néhány fotó arról, hogy szabadon ugrándozó kengurukat etettünk; nyakunkat kitörve keresgéltünk etetnivaló koalát a fák csúcsán és megmártóztunk a Csendes-óceánban. Ez pedig nem elhanyagolható.

Utazóna.hu Mercz Éva 2005. 02. 21. letöltve

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 217467
Hónap: 1253
Nap: 46